Vigyázz, kész, VOLT!

Az egész egy februári napon kezdődött. Ekkor derült ki, hogy a 30 Seconds to Mars jön a 2011-es VOLT Fesztiválra. Innentől kezdve már számoltam a napokat, mindenkinek erről beszéltem. Amikor április végén az is kiderült, hogy biztosan mehetek a VOLT-ra, nagyon nagy volt az öröm, alig hittem el, hogy tényleg láthatom a kedvenc együttesemet élőben. Nagyon vártam már azt a július másodikai napot. Sok várakozás után végre el is jött. Felvonatoztunk szüleimmel Sopronba. Az egész város tele volt voltozókkal. Egy kis idő után már meg is érkeztünk a fesztivál helyszínére barátnőmmel, Annie-vel együtt. Nem volt egyszerű parkolóhelyet találni a zsúfolt utcákon. Miután sikeresen megálltunk, elindultunk a bejárathoz. Itt megkaptuk a karszalagjainkat. Amikor bejutottunk, hirtelen nem is tudtuk, merre induljunk. Végül a különböző büfék és bódék mentén kezdtünk el sétálni. Megnéztük a Volt Bolt kínálatát is, ahonnan pólókat és kitűzőt szereztünk be. Az egész fesztiválon annyi különböző ember volt, az egészen kicsiktől az idősebbekig minden korosztályú és stílusú. Sokakat láttunk marsos pólóval, ékszerrel is. Ezek után az összes színpadhoz elmentünk, megtaláltuk a Band Store-t is, ahol a fesztiválozó együttesek pólóit, zászlóit lehetett megvásárolni. Persze csak azután vettük ezt észre, hogy a Volt Boltban jól bevásároltunk, de ettől még itt is vettünk pólókat. Végignéztük az Európa Konyha sátrait is, majd kiültünk az asztalokhoz kicsit pihenni még az este tizenegy órai koncert előtt. Kicsit később a hátsó bejárathoz mentünk, ahol a zenészeket hozták. Ott vártunk egy ideig, hátha arra jár a Mars egyik tagja. Egyszercsak begördült egy autó, amikor befordult, az ablakon keresztül láttuk, hogy Shannon Leto, az együttes dobosa ül benne. Megállt az autó, ő pedig kiszállt, egy ideig még ott álldogált, aztán felénk nézett és elkezdett a mi irányunkba sétálni. Hirtelen azt hittük, hogy odajön hozzánk, de megállt és csak integetett nekünk, mi pedig vidáman visszaintegettünk neki. Persze jobban örültünk volna, ha közelebb jön és kapunk tőle aláírást. Miután még kicsit ott vártunk, elindultunk a Telekom Nagyszínpadhoz, hogy elfoglaljuk a helyünket az óriásira nőtt tömegben. Az emberek néha nagyokat sikítoztak, ilyenkor mindig néztünk gyorsan a színpadra, hogy mi történt, de nem láttunk még senkit sem. 11 óra után pár perccel már fel is csendültek a koncert első hangjai. Innentől kezdve már szinte mindenki énekelt és ugrált, Jared Leto, az énekes, pedig erre még elég erősen bíztatott is. A fények nagyon jól illeszkedtek a számok dallamához, jó volt a látványuk. Jared, Shannon és Tomo Milicevic, a gitáros is nagyon energikusak, hihetetlenül jók voltak. Olyan fura érzés volt őket így élőben látni, hiszen eddig csak a videókban láttam őket. A The kill című számuk alatt Jared kiugrott a közönséghez és ott járkált egy ideig, nagy őrjöngés volt körülötte, de sajnos mi nem ott álltunk. Jared hangján nem is hallattszott, hogy a torka nem tökéletes, az összes szám szinte ugyanolyan volt, mint a cd-ken, ha inkább nem még jobb. Hamarosan elérkeztünk az utolsó számhoz, a Kings and queens-hez, ennél a dalnál szoktak rajongókat felhívni a színpadra, ez most sem volt másképp. Miután legalább 20-30 ember fent volt, egyiküket Jared 

megkérte, hogy fordítson neki, hogyan kell magyarul mondani dolgokat. Nemsokára már ezeket mondta a mikrofonba: Szeretlek. Van egy meglepetésem: visszatérünk. Ennél óriási kiabálás és ujjongás volt. Persze azért nem teljesen magyaros kiejtéssel beszélt, így a szeretlekből száretlek, a meglepetésből meglepetes lett, de ez senkit sem érdekelt, nagyon aranyos volt. Ezután már angolul bejelentette, hogy a Sziget Fesztiválra jönnek, de itt szerintem még sokan azt hitték,-köztük én is-hogy a 2012-esen vesznek majd részt. Ám később már megerősítették több helyen is, hogy az idei fesztiválon fognak koncertezni. A bejelentés után következett az utolsó szám. Akkora élmény volt ott lenni egy ilyen eseményen, hihetetlen volt. Csak valahogy olyan rövidnek tűnt az egész koncert, pedig másfél óra volt, de akkor is. Miután befejezték, gyorsan mentünk vissza a hátsóbejárathoz. Itt nagy tömeg gyűlt össze, nem csak mi vártuk a fiúkat. Beálltunk a szokott helyünkre, a kerítés mögé, és ott álltunk és vártunk. Láttuk, hogy nagy mozgolódás van egy középen álló kocsi körül, ott ujjongtunk, hogy talán ők azok. A biztonságiőrök odajöttek és elkezdték kinyitni a kaput, hogy az autó ki tudjon menni. Amikor elénk ért, újból láttuk, hogy Shannon ül az autóban,-állítólag a többiek is, de őket nem vettem észre akkor-megint integetett. Amikor már elgurult egy pár méternyire az autó, Shannon félig kimászott az ablakon, kiabált és integetett a tömegnek. Ez is nagyon nagy élmény volt. A tömeg lassan eloszlott, Annie-vel mi is már búcsúzkodtunk, mert ők autóval jöttek, mi pedig vonattal. Mi még megnéztük, hogy milyen zenészek vannak a színpadokon, végül leültünk egy asztalhoz. Egy kis ücsörgés után célba vettük a VOLT-busz megállóját, hogy kijussunk az vasútállomásra. Miután felzsúfolódtunk a buszra, el is indult hamarosan. Odaértünk a vasútra, leszálltunk és bementünk a váróterembe, ami szintén tele volt a VOLT-ról érkezőkkel. A vonatokhoz vezető ajtók még zárva voltak, ezért letelepedtünk egy éppen szabad padra. Amikor végre kinyitották az ajtókat, óriási tülekedés kezdődött. Nagyobb volt a nyomorgás, mint a koncerten, de szerencsére épségben kiértünk a peronra. Felszálltunk a még kivilágítatlan vonatra és elfoglaltunk egy hármas ülést. A vonat 4 óra körül kigördült az állomásról. 1 óra múlva már haza is értünk. Rossz érzés volt a kihalt állomáson lenni a nyüzsgő tömeg után. De azért a koncert és az egész fesztivál még megmaradt bennem, így kicsit jobb volt. Még napokkal később is annyira jó volt, hogy láthattam őket, és ennyire jó koncertet adtak, amin én is részt vehettem.
Nekem ez volt az első fesztiválom és az első Mars-koncertem is, de, ha már az első alkalommal ennyire jó volt, nem is tudom, hogyan lehet már felülmúlni ezt. Mindenesetre remélem, hogy a Szigetre is el fogok jutni, mert ezt az élmény szeretném még jó sokszor átélni.

Nagyon köszönöm mind a VOLT és mind a Sziget szervezőinek, hogy elhozták és el fogják őket hozni a magyar közönségnek, és ezzel valószínűleg nem vagyok egyedül. 

DoriEchelon, 2011. © attendfestivalsnotwar.