Sziasztok!
Már csak egyet kell aludni,és kezdetét veszi a Sziget:D Mi már alig várjuk,hogy ott lehessünk,főleg,hogy a Sziget Fesztivál jóvoltából sajtós passzal fogunk ott tartózkodni.:) Majd tudósítunk az eseményekről...:)
Anni.
 

Sziasztok:)
Már csak kb 2 hét,és elkezdődik Magyarország legnagyobb fesztiválja.Én már nagyon várom,és ti?
Amúgy van ez a HVIM.Biztosan hallottátok már,hogy elvileg van engedélyük arra,hogy a Sziget idején,a Sziget helyszínén tüntessenek.Azért remélem,a szervezőknek sikerül kitalálniuk,hogy hogy oldják meg,hogy ne ott legyen a dolog...vagy legalábbis ne akkor.
Annie
 

Vigyázz, kész, VOLT!

Az egész egy februári napon kezdődött. Ekkor derült ki, hogy a 30 Seconds to Mars jön a 2011-es VOLT Fesztiválra. Innentől kezdve már számoltam a napokat, mindenkinek erről beszéltem. Amikor április végén az is kiderült, hogy biztosan mehetek a VOLT-ra, nagyon nagy volt az öröm, alig hittem el, hogy tényleg láthatom a kedvenc együttesemet élőben. Nagyon vártam már azt a július másodikai napot. Sok várakozás után végre el is jött. Felvonatoztunk szüleimmel Sopronba. Az egész város tele volt voltozókkal. Egy kis idő után már meg is érkeztünk a fesztivál helyszínére barátnőmmel, Annie-vel együtt. Nem volt egyszerű parkolóhelyet találni a zsúfolt utcákon. Miután sikeresen megálltunk, elindultunk a bejárathoz. Itt megkaptuk a karszalagjainkat. Amikor bejutottunk, hirtelen nem is tudtuk, merre induljunk. Végül a különböző büfék és bódék mentén kezdtünk el sétálni. Megnéztük a Volt Bolt kínálatát is, ahonnan pólókat és kitűzőt szereztünk be. Az egész fesztiválon annyi különböző ember volt, az egészen kicsiktől az idősebbekig minden korosztályú és stílusú. Sokakat láttunk marsos pólóval, ékszerrel is. Ezek után az összes színpadhoz elmentünk, megtaláltuk a Band Store-t is, ahol a fesztiválozó együttesek pólóit, zászlóit lehetett megvásárolni. Persze csak azután vettük ezt észre, hogy a Volt Boltban jól bevásároltunk, de ettől még itt is vettünk pólókat. Végignéztük az Európa Konyha sátrait is, majd kiültünk az asztalokhoz kicsit pihenni még az este tizenegy órai koncert előtt. Kicsit később a hátsó bejárathoz mentünk, ahol a zenészeket hozták. Ott vártunk egy ideig, hátha arra jár a Mars egyik tagja. Egyszercsak begördült egy autó, amikor befordult, az ablakon keresztül láttuk, hogy Shannon Leto, az együttes dobosa ül benne. Megállt az autó, ő pedig kiszállt, egy ideig még ott álldogált, aztán felénk nézett és elkezdett a mi irányunkba sétálni. Hirtelen azt hittük, hogy odajön hozzánk, de megállt és csak integetett nekünk, mi pedig vidáman visszaintegettünk neki. Persze jobban örültünk volna, ha közelebb jön és kapunk tőle aláírást. Miután még kicsit ott vártunk, elindultunk a Telekom Nagyszínpadhoz, hogy elfoglaljuk a helyünket az óriásira nőtt tömegben. Az emberek néha nagyokat sikítoztak, ilyenkor mindig néztünk gyorsan a színpadra, hogy mi történt, de nem láttunk még senkit sem. 11 óra után pár perccel már fel is csendültek a koncert első hangjai. Innentől kezdve már szinte mindenki énekelt és ugrált, Jared Leto, az énekes, pedig erre még elég erősen bíztatott is. A fények nagyon jól illeszkedtek a számok dallamához, jó volt a látványuk. Jared, Shannon és Tomo Milicevic, a gitáros is nagyon energikusak, hihetetlenül jók voltak. Olyan fura érzés volt őket így élőben látni, hiszen eddig csak a videókban láttam őket. A The kill című számuk alatt Jared kiugrott a közönséghez és ott járkált egy ideig, nagy őrjöngés volt körülötte, de sajnos mi nem ott álltunk. Jared hangján nem is hallattszott, hogy a torka nem tökéletes, az összes szám szinte ugyanolyan volt, mint a cd-ken, ha inkább nem még jobb. Hamarosan elérkeztünk az utolsó számhoz, a Kings and queens-hez, ennél a dalnál szoktak rajongókat felhívni a színpadra, ez most sem volt másképp. Miután legalább 20-30 ember fent volt, egyiküket Jared 

megkérte, hogy fordítson neki, hogyan kell magyarul mondani dolgokat. Nemsokára már ezeket mondta a mikrofonba: Szeretlek. Van egy meglepetésem: visszatérünk. Ennél óriási kiabálás és ujjongás volt. Persze azért nem teljesen magyaros kiejtéssel beszélt, így a szeretlekből száretlek, a meglepetésből meglepetes lett, de ez senkit sem érdekelt, nagyon aranyos volt. Ezután már angolul bejelentette, hogy a Sziget Fesztiválra jönnek, de itt szerintem még sokan azt hitték,-köztük én is-hogy a 2012-esen vesznek majd részt. Ám később már megerősítették több helyen is, hogy az idei fesztiválon fognak koncertezni. A bejelentés után következett az utolsó szám. Akkora élmény volt ott lenni egy ilyen eseményen, hihetetlen volt. Csak valahogy olyan rövidnek tűnt az egész koncert, pedig másfél óra volt, de akkor is. Miután befejezték, gyorsan mentünk vissza a hátsóbejárathoz. Itt nagy tömeg gyűlt össze, nem csak mi vártuk a fiúkat. Beálltunk a szokott helyünkre, a kerítés mögé, és ott álltunk és vártunk. Láttuk, hogy nagy mozgolódás van egy középen álló kocsi körül, ott ujjongtunk, hogy talán ők azok. A biztonságiőrök odajöttek és elkezdték kinyitni a kaput, hogy az autó ki tudjon menni. Amikor elénk ért, újból láttuk, hogy Shannon ül az autóban,-állítólag a többiek is, de őket nem vettem észre akkor-megint integetett. Amikor már elgurult egy pár méternyire az autó, Shannon félig kimászott az ablakon, kiabált és integetett a tömegnek. Ez is nagyon nagy élmény volt. A tömeg lassan eloszlott, Annie-vel mi is már búcsúzkodtunk, mert ők autóval jöttek, mi pedig vonattal. Mi még megnéztük, hogy milyen zenészek vannak a színpadokon, végül leültünk egy asztalhoz. Egy kis ücsörgés után célba vettük a VOLT-busz megállóját, hogy kijussunk az vasútállomásra. Miután felzsúfolódtunk a buszra, el is indult hamarosan. Odaértünk a vasútra, leszálltunk és bementünk a váróterembe, ami szintén tele volt a VOLT-ról érkezőkkel. A vonatokhoz vezető ajtók még zárva voltak, ezért letelepedtünk egy éppen szabad padra. Amikor végre kinyitották az ajtókat, óriási tülekedés kezdődött. Nagyobb volt a nyomorgás, mint a koncerten, de szerencsére épségben kiértünk a peronra. Felszálltunk a még kivilágítatlan vonatra és elfoglaltunk egy hármas ülést. A vonat 4 óra körül kigördült az állomásról. 1 óra múlva már haza is értünk. Rossz érzés volt a kihalt állomáson lenni a nyüzsgő tömeg után. De azért a koncert és az egész fesztivál még megmaradt bennem, így kicsit jobb volt. Még napokkal később is annyira jó volt, hogy láthattam őket, és ennyire jó koncertet adtak, amin én is részt vehettem.
Nekem ez volt az első fesztiválom és az első Mars-koncertem is, de, ha már az első alkalommal ennyire jó volt, nem is tudom, hogyan lehet már felülmúlni ezt. Mindenesetre remélem, hogy a Szigetre is el fogok jutni, mert ezt az élmény szeretném még jó sokszor átélni.

Nagyon köszönöm mind a VOLT és mind a Sziget szervezőinek, hogy elhozták és el fogják őket hozni a magyar közönségnek, és ezzel valószínűleg nem vagyok egyedül. 

DoriEchelon, 2011. © attendfestivalsnotwar.

Sziasztok:))

Nos,2010-re már biztosan véget ért a fesztiválszezon,hiszen november van.El sem tudjátok képzelni,mennyire fura volt a Sziget után,hogy vége van...hiszen minden a lehető legtökéletesebben alakult,a koncert fantasztikus volt,a 30STM tagjain pedig látszott,hogy megszerették kis hazánkat,az énekes,Jared nem egyszer mondta,hogy "I love you so fucking much"...olyan jó érzés volt hallani,hogy nem azt kiabálja,hogy "Vienna",hanem azt,hogy "Budapest"...:)

Jó nosztalgiázást mindenkinek:)
Anni.
 

BESZÁMOLÓ
SZIGET FESZTIVÁL 2010.AUGUSZTUS 13.
GENTLEMAN AND THE EVOLUTION-MIKA-THIRTY SECONDS TO MARS

Mikor megtudtam, hogy kedvenc együttesem, a Thirty Seconds To Mars a 2010-es Sziget Fesztivál egyik főattrakciója lesz, először nem akartam hinni a fülemnek (illetve szememnek). Hirtelen rengeteg gondolat szaladt át a fejemen: „Ez most komoly?”,”14 éves vagyok, el fognak egyáltalán engedni?”,”Lehetne már augusztus…”, és a többi. Még aznap elmondtam a szüleimnek a dolgot, akik – meglepetésemre – nem mondtak rögtön nemet, hanem elgondolkodtak rajta. Úgy egy hét elteltével közölték: rendben, mehetek, apukám kíséretével.
A napok lassan, de biztosan teltek, egyre kisebb szám jelent meg reggelente a telefonom kijelzőjén, én pedig egyre izgatottabb lettem. Egyszer csak azon kaptam magam, hogy egy hét, és újra látom őket (első Mars-koncertem Bécsben volt,2010 márciusában).
Végre elérkezett a várva-várt péntek tizenharmadika. Leírhatatlan boldogsággal, izgatottsággal, gyomromban egy csinos kis görccsel ültem be aznap reggel a kocsiba. Utunk először egy közeli városba vezetett, ahol felvettünk egy másik Echelont (Echelon: a Thirty Seconds To Mars azon rajongói, akik nem csak imádják az együttes zenéjét, hanem népszerűsítik is őket) és az anyukáját, majd tovább mentünk Budapest felé.
A kilométerek csak fogytak és fogytak, míg végre megérkeztünk kicsi országunk fővárosába. Mielőtt beléptünk volna a fesztivál területére, elmentünk a sztárok kedvenc kávézójába, a Starbucksba, hátha összefutunk kedvenc bandánk tagjaival, de sajnos nem jártunk sikerrel.
Miután sikerült átjutnunk pár forgalmi dugón, olyan ¾ óra elteltével végre megérkeztünk a Sziget Fesztiválra, életem első fesztiváljára. Úgy 10 perc alatt körülbelül 4-en kérdeztek rá, nincs-e eladó jegyünk, de természetesen mindnek nemmel válaszoltunk, hiszen mi is be szerettünk volna jutni (ami jegy nélkül elég lehetetlen lett volna). Nagyot nevettünk, mikor a fűben megpillantottunk egy alvó fiatalt, aki előtt egy kalapnak támasztva ez állt:”Save this whale!”, avagy mentsétek meg ezt a bálnát. Amint felraktuk a karszalagokat és megpillantottuk az üdvözlő feliratokat a híd felett, érdekes érzés kerített minket hatalmába: itt van, amit oly rég óta vártunk, ez a nap is eljött…
A Szigetre vezető hídon rengeteg érdekes arcot láttunk. Ott volt mindenki, a rockerektől a rappereken át a popposabb műfaj kedvelőiig, a legkisebbektől az idősekig. Rengetegszer kilyukasztott fülek, fültágítók, tarajok, tetoválások sorakoztak, különböző stílusokban, méretekben, formákban, olyan embereken, akik nem ismerik egymást, mégis összeköti őket valami: a zene iránti szeretetük.
Megérkeztünk. Elismerően bólintottam: „Hűha, ez a hely jobb, mint amilyennek elképzeltem!” Hangos zene fogadott minket, minden színpadon ment már a show. Mikor a helyszínen kapott térkép segítségével rátaláltunk a nagyszínpadra (bár ez a térkép nélkül se okozott volna nagy nehézségeket, hiszen jól észrevehető helyen volt, és kimagaslott a többi színpad közül), a Gentleman and The Evolution épp elkezdte a koncertjét.
 Mivel nem akartunk nagyon elfáradni, még nem mentünk be a küzdőtérre, úgy 50 méterre a színpadtól álltunk meg és hallgattuk a zenét. A tömeg táncolt, ugrált, énekelt, nagyon jókedvűek voltak. Nagyon tetszett a zene, így, miután apukám vett pár üveg vizet (elmondása szerint egy percet sem kellett sorban állnia, és a kiszolgálás is nagyon gyors volt), leültünk a színpadtól nem messze. Figyeltük a különböző karaktereket, egyéniségeket. Egyszer csak odajött hozzánk néhány fiatal, és karjukat felénk nyújtva megkérdezték: adunk nekik pacsit? Szélesen mosolyogva bólintottunk, és mi is kinyújtottuk kezeinket, míg ők végigszaladtak és belecsaptak a tenyerünkbe. Nagyon érdekes volt, hogy mindenki ilyen közvetlenen viselkedik a másikkal, apukámat (50 éves lesz jövő évben) is simán letegezték még a 16-17 éves srácok is (ennek persze örült, mert azt hitte, hogy nagyon meg fogják nézni, amiért ennyi idősen fesztiválozik).
Mikor a Gentleman and The Evolution végzett, elkezdték a színpad átrendezését és feldíszítését Mika számára.  Felálltunk, és megkerültük a fesztivál „legzeneibb” helyszínét,majd elkezdtünk egyre beljebb és beljebb menni a tömegben.A koncert kezdetekor a 7.sor környékén lehettünk,apukám,a kb. 185 centijével innen tökéletesen rálátott a színpadra,míg én lábujjhegyre álltam,hogy legalább a dekorációt szemügyre tudjam venni. 
A tömeg már nagyon türelmetlen volt,mikor végre meghallottuk az első akkordokat. Az énekes az egyik legismertebb számával kezdett, és figyelmeztetett minket arra,hogy „Relax!Take it easy..”Én személy szerint teljesítettem a kérését, végig nyugodt voltam. Mika összes száma boldogsággal töltötte el a hallgatóságát, csak úgy sugárzott szövegeiből és dallamaiból a jókedv. A percek gyorsan múltak, és sikerült pont akkor ránéznem az órámra,amikor 30 perc volt a 30 Seconds To Mars-ig…
Körülöttem vidám külföldiek és magyarok emelték magasba szívet formáló kezüket. Mikor apukámmal összenéztünk,mindketten ugyan arra gondoltunk:”amint vége ennek,ezek az emberek szépen elmennek innen,hiszen ők „Mikásak”!”. Aztán a show végén elkerekedett szemmel tapasztaltuk,hogy rosszul hittük, senki nem mozdult sehová,így nekünk kellett utat törnünk magunknak, a jobb hely reményében. Végül sikerült a 3.sorig küzdenünk magunkat,ahol állva én is mindent láthattam.
Mögöttünk egy angol,körülbelül 40 éves férfi(akinek a karján megszámlálhatatlan,különböző fesztiválokról  származó karszalagokat tekinthetett meg az érdeklődő)éppen két fiatal lánnyal próbált kapcsolatot létesíteni,de nem járt sikerrel,ugyanis mindkettő úgy tett,mintha egy szót sem tudnának angolul(vagy lehet,hogy nem tettették?Hmm…),végül azért sikerült egy közös fotóban megállapodniuk.
A percek hirtelen lelassultak, a lábam elkezdett fájni,a fejem zúgott.Körülöttem mindenki a színpadot nézte,és azt várta,mikor bukkannak fel a Thirty Seconds To Mars tagjai.
Aztán minden elsötétült,lekapcsolták a fényeket.Ismerős „zúgást” hallottam:elkezdődött a koncert,méghozzá az Escape-el.
Attól a perctől kezdve a zenén kívül semmi másra nem figyeltem.Nem érdekelt,hogy egyszerre úgy 10-en taposnak a lábamon,hogy megsüketülök a körülöttem lévők sikításától,stb.Mikor vége lett a kezdő számnak,a La nuit du chasseur,avagy a Night Of The Hunter következett. De hogy ez után mi jött,azt már sikerült elfelejtenem. Végig arra koncentráltam,hogy eleget tegyek az énekes,Jared Leto felszólításainak:jump,make some noise,scream,raise your hands up to the sky,és a többi.Minden számot teli torokból énekeltem végig,az első betűtől az utolsóig.
Nagyon meglepődtem,mikor Jared elkezdte felhívni az embereket a színpadra(mindig az utolsó számnál,a Kings and Queens-nél teszi ezt).Pár perc múlva Jareden,Shannonon,Tomo-n és Timen kívül még vagy 30-an álltak odafent.A dal közben a szerencsések ugráltak,sikítoztak,és mint utólag megtudtam,azzal voltak elfoglalva,hogy különböző ereklyéket gyűjtsenek.
A dal gyorsan véget ért,az énekes megköszönte nekünk a koncertet(ezt nem fordítva kellett volna?Hiszen fantasztikusak voltak…),Shannon két dobverőt dobott felénk,és levonultak a színpadról.Az emberek gyorsan szétszéledtek,mi még ottmaradtunk pár percig,és a földet néztük,hátha találunk egy gitárpengetőt vagy valamit,amit leejtettek és otthagytak,de nem jártunk sikerrel. Aztán átsétáltunk a színpad mellé.A földön ücsörgők épp a The Kill-t énekelték,mi pedig vártunk.Körülbelül 30 perc elteltével elhatároztuk,hogy kettéválunk,és én meg apukám átmegyünk a másik oldalra,de erre aztán nem került sor:mikor megfordultunk,az Echelon(névszerint Niki),akit anyukájával együtt elhoztunk a Szigetre,így szólt:Anna,ott van Shannon!Gyorsan odasiettünk hozzá.Látszott rajta,hogy hihetetlenül fáradt,de ennek ellenére rendkívül aranyos volt,minden jelenlévő képét,papírját aláírta,majd a szerencsésebbekkel,mint velünk,egy közös képre is összeállt.
A szél hirtelen elkezdett fújni,az eső is megeredt,apu előkapta táskájából az esőkabátot,amit Nikivel magunkra terítettünk,és futni kezdtünk a kocsi felé.Az eső hirtelen viharrá változott,csak úgy vitte a sátrakat. Körülbelül 15 perc múlva,mikor megérkeztünk az autóhoz,hálát adtunk az égnek,hogy hoztunk váltóruhát,ugyanis még a zokninkból is csavarni lehetett a vizet…Átöltöztünk,és fejünkben rengeteg gondolattal,emlékkel az estéről elindultunk Nyíregyháza felé…

Szeretném megköszönni a Sziget Fesztiválnak,hogy elhívták kedvenc együttesemet.Hogy akármilyen nagy is a terület,mindenhol találni valamit,amitől az embernek mosoly ül ki az arcára.Hogy azt az egy napot nem csak a Thirty Seconds To Mars koncertje,hanem a Sziget hangulata is felejthetetlenné tette.

Anni,2010.©attendfestivalsnotwar.

Sziasztok!
Nos,már csak 2 nap,és Sziget(mármint számomra,hiszen a fesztivál már elkezdődött)...Elhihetitek nekem,hogy nem kicsit izgulok:))
Alig várom,hogy elinduljunk az ország fővárosa felé,hogy aztán hatalmasat bulizzak életem első fesztiválján...Kíváncsi vagyok,milyen lesz...:))

Anni.
 

Sziasztok!

Hazánk legnagyobb fesztiválja,a Sziget line-up-ja már kész,így hát következzen egy kis ajánló:)

   A -1.napon a magyar Kispál és a Borz zenekar búcsúzik a nagyközönségtől.A zenekar 1987-ben alakult,1989-ben kezdtek el koncertezni szerte az országban.Első lemezük 1991-ben jelent meg "Naphoz holddal" címmel.Azóta tíz sorlemezt, hét koncertalbumot, különböző filmzenéket,stb. adtak ki. Most,23 évvel a kezdetek után,a Szigeten lesz a búcsúkoncertjük.

  
Többek között Cseh Tamás emlékkoncerttel várják az érdeklődőket a 0.napon.Ezen a napon az emlékezés mellett az örömre is sor kerül,méghozzá a Reggae örömünnep keretében.Fellép a magyar Ladánybene 27(akik a hazánkban a reggae zene úttörői voltak),az amerikai The Aggrolites(az ő nevükhöz fűzhető a "mocskos reggae" kifejezés),aztán a kihagyhatatlan The Wailers(akik a világ legismertebb "reggae-intézményének" mondhatók),és persze a többi reggae-t játszó zenekar. Ezen az eseménydús napon lesz még a II.Magyar Jazz Napja is,amikor-mint nevéből rájöhetünk-a Jazz zene lesz a reflektorfényben,e stílus rajongóinak kedveznek.
Olyan,eddig általam nem említett nevek is játszanak ezen a napon,mint az 1994-ben alakult spanyol Ska-P,a brit Madness vagy az idén 17 éves svéd The Hives.

   Az 1.napon az 1998-ban,New Yersey-ben alakult,5 stúdió albumot és 10 zenei videót kiadott Ill Niño várja a metál kedvelőit. A lágyabb ritmusok rajongóinak például a magyar Csík zenekar és a spanyol Amparo Sanchez biztosít majd szórakozási lehetőséget a Világzenei Nagyszínpadon.Az A38-Wan2 Színpad egyik legismertebb neve a Bad Religion(a Los Angeles-i punk rock banda 1979-ben,31 éve alakult meg.Napjaink együttesei közül például a Blink-182,a Fall Out Boy,a Rise Against,a My Chemical Romance és az Avenged Sevenfold is azt állítja,hogy a Bad Religion hatással volt a zenéjükre.)Ugyan ezen a színpadon látható majd a kanadai Peaches is.

   A sokak által várt Faithless a 2.napon lép majd fel,a Nagyszínpadon(brit elektronikus banda,1995-ben alakultak.Az évek során 6 albumot adtak ki,amik 15 év alatt több mint 15 millió példányban keltek el.).
Rajtuk kívül Nagyszínpados fellépő még a Public Image Ltd.(amerikai post-punk banda,John Lydon alapította a Sex Pistols felbomlása után,1978-ban)és a The Specials (angol együttes,1977-ben jött létre,először The Automatics,majd The Coventry Automatics néven.7 nagylemezt adtak ki.)
Az A38-Wan2 színpadon többek között az 1996 óta működő,Hip Hop-ot,Grime-ot és Dubstepet játszó Foreign Beggars és az idén 11 éves magyar metálbanda,a Subscribe fog muzsikálni.

 
  
A 3.napon(nekem ennek a napnak a kínálata tetszik a legjobban) a Nagyszínpadot olyan zenészek lepik el,mint az 1993-ban alakult,amerikai nu metált és hard rockot játszó Papa Roach(7 lemezzel büszkélkedhetnek),a német Gentleman and The Evolution(német reggae zenekar,Gentleman,igazi nevén Tilmann Otto 1998 óta aktív zenész.),az angliában élő libanoni Mika(pályafutását 2006 végén kezdte,Pop,Indie és Soft rock műfajokban van leginkább otthon.2 albuma és 10 kislemeze jelent meg az elmúlt négy évben),valamint az amerikai-horvát(a Leto testvérek amerikaiak,a gitáros,Tomo Milicevic horvát származású) 30 Seconds To Mars rockegyüttes(3 albummal,rengeteg díjjal,az Echelonnal(rajongóikból álló csoport,akik népszerűsítik az együttest),stb büszkélkedhetnek),idén 12 évesek,ez idő alatt átmentek pár tagcserén,de a Leto testvérek(Jared és Shannon,előbbi híres színész,például Pánikszoba,Rekviem egy álomért,Fegyvernepper stb,az együttes énekese,utóbbi pedig a banda dobosa) a zenekar oszlopos tagjai,ők hozták létre „családi vállalkozásként”.
A fiúk nem csak zenészek,mint feljebb említettem,Jared színész,emellett zeneszerző,dalszövegíró,fest,Shannon szabadidejében fotózik,Tomo pedig a zenélés mellett szívesen főz.
Legutóbb 2009 decemberében jelent meg nagylemezük,This Is War címmel.
 

A legnépszerűbb magyar rockegyüttes,a Tankcsapda(1989-ben alapították Debrecenben,12 lemezt adtak ki) is a 4.napon lép fel,csak úgy,mint az angol The Cribs(a banda 9 éves,4 stúdióalbummal büszkélkedhetnek),a legendás,szintén brit zenekar,az Iron Maiden(heavy metal zenét játszanak már 1975 óta,arany-és platinalemezek sorát,ezeket beleszámolva 15 CD-jük jelent meg az elmúlt 35 év alatt,21-szer turnéztak világszerte,39 videóklippjük van,hazánkban az idei Szigeten járnak 10.alkalommal),a mexikóvárosi Los de Abajo(1992 óta muzsikálnak,a nagyérdemű örömére,összesen 8 albumot adtak ki),a reggae-t játszó Skarbone,az amerikai Kamelot(1991 óta aktívak,a metál stílusban vannak leginkább otthon),a francia Ez3kiel(1992-ben alapították),a most 55 éves német énekesnő,Nina Hagen(Punk rock-ot,Post-punk-ot,New wave-t,Gothic rock-ot és Glam rock-ot játszik),és a többi,általam nem említett művész.

   Az 5.napon is sztárdömpinget láthatnak majd a Szigetre látogatók,hogy csak a legismertebbeket említsem,a teljesség igénye nélkül: idén látogat először hazánkba a híres angol együttes,a Muse(1997 óta zenélnek együtt,eddig 5 lemezzel,1 válogatásalbummal és 3 DVD-vel örvendeztették meg rajongóikat),a 17 éve létrehozott banda, kanadai Billy Talent(először Pezz volt a nevük,Billy Talent-ként 3 nagylemezük és 14 kislemezük jelent meg),a brit rockzenekar,a Kasabian,a Danko Jones a kanadai Toronto-ból(1996-ban alapították),az amerikai Yeasayer(2006 óta aktív résztvevői a zenei életnek),akik pedig bulizni szeretnének és inkább az elektronikus dallamokat kedvelik,azoknak a Party Arénában különféle DJ-k,például DJ Shadow fogják a talpalávalóját szolgáltatni.

Csak úgy,mint a tavalyi,az idei Sziget felhozatala is nagyon színes,híres sztárokkal telített. Bármilyen zenei kategóriát is kedveljen a Szigetelő,biztosan meg fogja találni valahol a fesztivál területén. Én biztosan ott leszek,gyertek ti is;)

Anni,2010.© attendfestivalsnotwar.

Helló!:)

Nos,ez az oldal azért jött létre,hogy legyen hol megosztanunk a hazai fesztiválokkal(Sziget,Volt) kapcsolatos élményeinket.:) Habár még nem vagyunk abban a tipikus fesztiválozós korban(Dóri 15,Anni 14 éves),sok pozitív dolog köt minket ezekhez a több napig tartó rendezvényekhez.
Reméljük,hogy tetszeni fog,és ahogy a blog címe is mondja: Fesztiválozz,ne háborúzz;)

Szerkesztők

(eredeti:2010.07.14.,módosítva:2011 április)